Szolár rendszerelemek

Szolár hidraulika

A napkollektorok a megtermelt hőt egy munkafolyadéknak, legtöbbször víz-glykol keveréknek adják át. A kollektorokban felmelegített vizet a hidraulikai egység juttatja el a tárolóba.

A hidraulikai modul fő egysége egy fordulatszám szabályozós szívattyú, ami a rendszerben lévő munkafolyadékot keringeti. A szivattyúnak olyan kialakításúnak kell lennie, hogy elviselje a szolár rendszerekben időnként előforduló extrém magas hőmérsékleteket, és a glykol-víz keveréket. Ezért szolár rendszerekben csak speciális, oda tervezett szivattyúkat használhatunk.

Általában szintén a hidraulikai modulon belül találhatóak a hőfokmérők, amelyek az előremenő és a visszatérő folyadék hőmérsékletét mérik, valamint egy átfolyásmérő is. Ezekre a műszerekre pillantva gyorsan meggyőződhetünk róla, hogy a rendszerünk megfelelően működik-e.

A biztonságtechnikai berendezések is itt kapnak helyet, így a tágulási tartály, amelynek szerepe, hogy felvegye a működés során megnövekedő nyomást, ezáltal védve a rendszert a túlnyomástól. Üzemszerű működés esetén nincs rá szükség, de a biztonság szempontjából fontos elem a biztonsági szelep, amely extrém körülmények esetén is megvédi a rendszert a túlnyomástól.

Szolár szerelési anyagok

Akár csak a szivattyúnak, ugyanúgy a szolár rendszerek többi elemének, így a szerelési anyagoknak is el kell kell viselniük az extrém igénybevételt, ezért a szoláris rendszereket csak arra alkalmas anyagokkal szabad szerelni.

Jelenleg a legmodernebb technológiának a flexi csöves szerelés tekinthető, amellyel gyorsan és megbízhatóan végezhetőek el a csövezési munkák, még ott is, ahol csak kevés hely áll rendelkezésre. Nem jelent problémát a flexi csövek csatlakoztatása a meglévő fűtési rendszerhez sem, mivel az átjárás a megfelelő kapcsoló elemekkel minden hagyományos technológiához (rézcsövek, vascsövek, stb.) megoldható.

Szolár vezérlés

Látható, hogy a napkollektoros energiatermelés csak rendszerben valósítható meg hatékonyan. Ebből viszont az  következik, hogy az egyes rendszerelemek közötti együttműködést meg kell oldani, a folyamatokat szabályozni kell. Ezt végzi el a vezérlés.

A vezérlő szenzorokon keresztül érzékeli a rendszer egyes pontjain mérhető hőmérsékleteket, és azok alapján irányítja a szivattyúkat és a szelepeket. Amennyiben a kollektorok és a tároló között csak kis mértékű a hőfokkülönbség, akkor a szivattyút alacsony fordulatszámon járatja, ezzel biztosítja az optimális mértékű hőleadást, ugyanakkor villamos energiát is spórol. Ha a hőfokkülönbség megnő, akkor fokozza a szivattyú teljesítményét, hogy az összes termelt hő lekerüljön a tárolóba, és a kollektorok ne melegedjenk túl.

Bonyolultabb rendszereknél az egyes tárolók közötti váltást, a különböző fűtőberendezések ki-be kapcslását is a vezérlés oldja meg. A szabadon programozható be- és kimeneteknek köszönhetően pedig egyedi vezérlési sémákat is megadhatunk.